Én mindent megtettem!!

2014 január 25. | Szerző: LénA

– Azért dolgoztam annyit, hogy jobb legyen. Meglegyen mindenünk.

– Nem, nem azért! Eljátszottad a pénzt, a három kicsi gyerekkel mentem utánad a játékterembe!

***

-Szeretlek, nem tudnám elviselni, ha elveszítenélek!

– Ez hogyhogy tíz év alatt egyszer sem hagyta el a szájadat? Csak most jut eszedbe?

 

***

– Nem is szerettél soha.

– Látod, ebben kivételesen muszáj vagyok egyetérteni veled!

Ezek a bukás hetében hangzottak el.

 

A Férfi, akiről írni szándékozom, nos, ő a szőke király, mert kinőtt a herceg korosztályból. Tehát, legyen ő most  Nándi (igen, a férjem sem Géza). Tehát, Nándi egészen január másodikáig kitartó volt. Nem engedett, de ölelt, csókolt, bókolt, én pedig kivirultam. Pláne, mikor a fülembe súgta: “nem csak arra kellesz nekem!” Ő is elvált, pontosan tudja, mit rontott el, és  azt is, hogy ő is hibázott. Géza még nem tart itt, ő a “mindent megtettem, Te vagy a hatalmas igényű!” résznél tart, és ahogy ismerem, itt meg is fog rekedni. Tehát Nándi udvarolt. És azon kaptam magam, nem csak fizikailag vonz. Nevetni lehet vele, beszélgetni, és jól érzem magam a társaságában. Túl jól. Végre eljött az az éjszaka, mikor Géza dolgozni ment, én pedig mást vártam az ágyamba. A közösből kiköltöztem, az aktusok ekkorra majdnem egy éve elmaradtak, mert lebetegedtem, de ez megint másik részhez tartozik. Tehát jött, és csodálatos, eszményi, fantasztikus éjszakánk volt. Este tíztől reggel ötig egymásba feledkeztünk, és ha többet nem látom, komolyan, ez az egy éjjel is nagyon megérte volna. Úgy ért hozzám, ahogy senki előtte, és különlegesnek, gyönyörűnek, nem túlzás, a világ legjobb nőjének éreztem magam. Akkor súgta először a fülembe, hogy szeretlek, és bizony kicsúszott: Én is. Másnap éjjel háromkor futott be, ő is dolgozott, de megint nagyon jól elvoltunk. Harmadnap időben jött, és a gyerekei képeit nézegettük a közösségin felöltözve, tőlem tisztes távra, (mert közelre nem jól látja a monitort) mikor Géza hazaért. Hát, így buktam le. De ezzel megint csak újabb ösvényre léptem, ahol még sosem jártam, és ezzel együtt jó adag félsz is volt bennem az ismeretlentől. Viszont kiterítettem a lapjaim. Válni akarok. Onnantól jött a szörnyűséges két hét, amelynek végére már attól is gyomorgörcsöm lett, ha egy légtérben voltunk. A szokásos kétségbeesett körök jöttek: Szeret, imád, velem, a gyerekekkel, nem érti, leszúrja, öngyilkos lesz. Végül lecsendesedett az egész. És Nándival a két hét alatt alig láttuk egymást, mégsem nézett könnyebb préda után….

 

 

 

 

Helló Világ! Avagy csapjunk a lecsóba…

2014 január 25. | Szerző: LénA

2013 December 19.  Új időszámítás kezdődik, amire akkor épp nem is gondolok. Csak az jár a fejemben, hogy  itt van, és olyan jó az illata, és úgy csókol, hogy magától lefelé indul a bugyim. De régen volt már ilyen élményben részem! Az agyam átvált, és alig sikerül leállítania, mert bizony máris vonszolnám be az ágyamba, csak hogy elvegyek tőle valamit, amitől jobban érzem magam, még ha csak egy kis időre is. Magasabb nálam, ő 180, én 162 centi, és olyan vékony, hogy jelen pillanatban komolyan előnyöm van vele szemben, már ami az erőviszonyokat illeti. Legalább háromszor hangzik el a “Ne“, és hamarosan visszavonul. Én meg ott maradok, és reszketek, miközben meglepve tapasztalom, miféle nagyon rég elfelejtett tűz gyúlt újra bennem. 31 éves múltam. Négy gyerekem van, egy romokban heverő házasságom, és a tükörből egy csillogó zöld szempár néz rám. Most kell megőrülni?

 

Tíz év, az idén, 2014-ben épp ennyi ideje, hogy a férjemmel megismerkedtünk. Hasonlóan indult, mint most, nagyjából a második randin az ágyban kötöttünk ki. Semmi beszélgetés, csak és kizárólag a szex. Az előző  “partnerkapcsolatom” szintén erről  szólt, de azt hiszem, el lehet nekem nézni, mert a nagy szerelem bizony szó szerint összetört, megalázott, és nem kívántam ezt a csodás érzést még egyszer megengedni magamnak, mert olyan nagyot sikerült benne csalódnom. A nagy szerelem egyetlen pozitív hozadéka a 14 éves nagylányom. Szóval maradt a “Tarzan akarja Jane-t, Jane akarja Tarzant”  nagyszerű és bonyodalom, valamint érzelemmentes testi  örömszerzés, és ez akkor nagyon elég is volt nekem.

 

Sokáig elég volt. A férjem sem szerettem úgy, ahogy a nagy könyvben meg van írva, barátnőm kérdésére (Szereted Gézát?) azt válaszoltam, az életemet szeretem mellette. Jött a lakásvásárlás, majd 9 hónapra rá az esküvő – Géza egyedül vett fel hitelt, de ez másik bejegyzés tárgya lesz – és 13 hónap múlva megérkezett az első közös gyerek. Már akkor is bajok voltak, ezt le lehet csekkolni a kismamanaplóból, amit akkoriban írtam. De,  mint szerintem sokan, akik hasonló cipőt vettek fel, úgy gondoltam: Majd ha megszületik a kicsi, jobb lesz, kézzel foghatóbb, és megváltoznak a dolgok. Nem így történt. Két évvel később megszületett a fiam, akkor már azzal vigasztaltam magam: “ha akkor jó volt, legyen jó most is!”  A régi munkahelyemen vártak vissza, így titokban azt terveztem, amint a fiam akkora lesz, válok. Nem bírom tovább, nem lehet így élni. A régi kellemes szeretkezések napi rutinná váltak, de tényleg minden napivá, szigorúan, mert ha nincs, akkor dühkitörések a kielégítetlen férj részéről. Akkoriban hálás voltam azért a havi öt napért, komolyan! A pohár az unokahúgom esküvőjén telt be, akkor  majdnem tönkre vágta a bulit. És  jött a szeptember, vele egy baleset. Miközben állandóan ment a veszekedés, hogy a “te hibád volt!”, egyszer csak benyögte, ehelyett hozzuk össze a következőt. Rábólintottam, de ennek lendületével mentem a nőgyógyászhoz, és írattam ki a fogamzásgátlót. Na, ki lett egyből terhes?  Maradtunk továbbra is…

 

A mi házasságunk azért omlott össze, mert rossz alapra építettünk. Nem ismertük ki egymást, és mindketten úgy érezzük, sokat áldoztunk az egészért.

Folyt. Köv…