Szeretlek!!!!

2014 március 19. | Szerző: LénA |

Mostanában sok időm van agyalni – hiába no, azért nem tudok ide ülni, mert tavasz van, és bejöttek az alkalmi melók – pl. lépcsőház takarítás, vagy főzőcskézés közben, és végre, három hónap után eljutottam addig, hogy felfogjam: Nándi tényleg szeret!

Igen, erre vártam egész életemben, hogy ne már mindig én legyek az, aki “jobban szeret”, aki ki is mondja, aki bizonytalan abban, mit érez a másik. Mert biztos szeret, ha elvesz feleségül, ugye? Géza olyan ritkán mondta ki a bűvös  szót, hogy elég hozzá egy kezem is, ha meg akarom számolni. Sőt, talán egy ujjam, ha jól belegondolok. Ő nem a szavak embere. Na persze. Csak akkor, ha pocskondiázni kell, vagy leszólni, mert azt tökéletesen elsajátította.

Nándi ezzel szemben nem fukarkodik a bókokkal, és a szép szavakkal. Sokszor van úgy, hogy egyszerre szólalunk meg: Szeretlek. És tényleg szeret, nem is olyan rövid ideje. A pasiknál ez valahogy másként van, de már tudom, sokkal régebben kiszúrt, mint ahogy ez nekem feltűnt. Elért. És most már tudom, miért mutatott be korábban a testvérének, mint hogy az ágyába döntött volna. Mert már akkor tudta, mit akar tőlem: mindent. Nem csak néhány kellemes órát, ő velem akart lenni. És igen, mindent képes ezért megtenni, hogy az övé legyek. Vele, mellette legyek, mert így vagyunk ketten együtt jók. Nagyon jók.

Ma délután szerelmeskedés közben beragyogott minket a nap. Olyan csodás vele, még mindig annyira őrülten eszméletlen, hogy az szinte álomszerű. Érdekes tapasztalat teljesen feloldódva ölelni, csókolni, élvezni az együttlét minden pillanatát. Olyan meglepő, itt vagyok “vén fejjel”, és most jött el az ideje ennek is. Azt mondta nekem, én vagyok az igaz szerelme. És most már tudom, nekem pedig Nándi a nagy Ő. Bárcsak Géza is megtalálná az övét, és boldog lehetne! Persze ehhez meg kell tanulnia elfogadni azt, amit más nyújtani tud felé. Sajna ez a legnehezebb dolog a számára.