Házasodunk!!!!!

2014 március 13. | Szerző: LénA |

Amikor sokadszorra is csalódnom kell, mert négy gyerekkel négyszerese az albérlet kiadásának kockázata, azaz NEM, köszi de majd másnak kiadjuk a lakást, szóval olyankor elmegy az ember kedve mindentől, és csak egy hozzám hasonlóan szerelmes, és belém zsongott férfi képes ezt a katatón állapotot elmulasztani. Csodásan ért hozzá, hogy terelje el a figyelmemet, és hogyan varázsoljon mosolyt borús ábrázatomra.

 

Nem csak én vagyok ám benne a lakáskeresésben, hanem a reménybeli sógornőm is, és ennek ma kézzel fogható eredménye is lett. Mivel hasonlóan sikertelen volt a gyerekek létszáma miatt, más megoldásra gondolt. Ma pedig megnéztük a reménybeli otthonunkat. Csodálatos! Bútorzva vesszük meg, segítséggel, de a miénk lesz, és így heteken belül összeköltözhetünk Nándival! Annyira boldog vagyok, hogy arra nincs is szó! Remélem, minden gyorsan lerendeződik, és hamarosan költözünk. Remélem, ez már csak egy-két hét lesz! Annyit kibírok!

 

Ezt március ötödikén mentettem el vázlatként. Az idő lassan telik, kivéve, mikor Nándival töltöm, mert akkor rohan, egy óra alatt eltelik négy-öt is akár. Ugye, ismerős? A szerelem kegyelmi állapota, és erre most szükségem is van, mert az élet mérlegén bizony a nagy mindenható az egyensúlyra törekszik. Jelen esetben ez annyit tesz, hogy ami jó történik velem, arra kegyetlenül jön Géza, és mindaz, ami még a házasság címszó alatt fut. Illúziói senkinek ne legyenek, amilyen sokat lehet, annyit töltök a családi “fészken” kívül, mert Géza beszélgetései lekorlátozódtak arra a monológra, mely ekképp hangzik:

“Nekem csak a gyerekek maradnak, háromért hármat, csak az ő érdeküket nézem, azt akarom, ami nekik a legjobb” .

 

A háromért hármat bővebben is sikerült kifejtetni vele. Úgy érti, nekem ott lesz a nagylányom, Nándi, és az új élet. Ja, értem. Most bezzeg elillantak a “Te akartad jobban őket, tudtad, mit vállalsz” kezdetű, és lényegében arról szóló mondatok hogy ő bizony nem fog felkelni a forma egy nézése közben teát adni a gyereknek, akkor sem, ha én aznap épp hajnali háromtól voltam talpon…

 

A nap kellemesebb részét tervezéssel töltjük, Nándival.:

Nem kell tévé.

De, a mi szobánkban lesz.

Nem, oda se.

Na jó, ott se lesz. 🙂

Meg tudom győzni 😀 Már kezdem nemcsak megszokni, de el is hinni, hogy én vagyok az igaz  szerelme, és még soha, senkit nem szeret így, mint engem. Csodálatos még mindig, és alig várom, hogy megkapjuk a kulcsokat. Én már holnap költöznék. 🙂