Csináld! Még!

2014 február 28. | Szerző: LénA |

És igenis, csinálja! Hetem siratós részét tökéletesen ellensúlyozza, hogy Nándi tényleg látványosan kapaszkodik, velem együtt. Azzal kezdődött, hogy búcsút intett számomra tetszetős körszakállának, amelyet kezdett benőni a rendes is. Az ultimátum hetében döntött, és ennek megfelelően új hatalomra tettem szert, ez pedig a fölötte való befolyás lett. Szombaton tesztelés alá vetettem. A fodrászhoz készült, és odaadtam a bankkártyámat, meg a pin kódot. Kíváncsi voltam, mennyit vesz le, mennyit ad vissza, amolyan apró bizalom teszt. Átment rajta!  Akkor beszélgettük a tesójával, hogy rá kellene venni, költözzön be átmenetileg az egyik ingatlanba, ami üresen áll, és a fennhatósága alá tartozik. Rajtam ne múljék!- csaptam bele gondolatban a kezébe, és  finoman duruzsolni kezdtem szerelmem fülébe: Aggódok érted, biztonságban szeretnélek tudni. Eredmény: Tegnap délután közös pályafutásunk során először lettünk úgy egymáséi, hogy senki nem zavart, nyithatott ránk, vagy bármi. Csodálatos volt. Ma délután megint jártam nála, és igen, ellógtam este is egy kicsit. Ami ezzel gond, hogy egyre nehezebben válok el tőle…

 

Nándi nővére támogat minket. Így nagyon rosszul esett, mikor Géza mást nem tudott tenni, mint az ő pár perces látogatását állította úgy be, mintha nem is tudom… A szavai: ” a testvére se édelegjen a gyerekekkel!” Csak öt percet volt itt, és egy-egy mondatot váltott a gyerekeimmel. Szóval kiborultam, ahogy kell, mert ok nélkül támadta. Munkát is kapok tőle, szóval na.

Ma csütörtök van, hétfőn írtam a fenti sorokat. Azóta minden délutánt Nándival töltök, kisebb-nagyobb megszakításokkal, mert minta apu képes volt kiíratni megint magát táppénzre, csak lássa már mindenki, hogy ő mekkora frankó, a gyerekeiért élő ember. Ez a kirakatozás ismerős, a nagylányom apja pontosan ugyanígy cselekedett, és Géza bukása is előre  borítékolható… Tehát a kedvesem látványos változáson megy keresztül. ennek örülök, mert őszintén, semmi nem ad nagyobb erőt, mint amikor a fülembe súgja, hogy “édesanyámat elvesztettem, de téged kaptalak helyette”. És igen, voltunk a temetőben is, az anyukája sírjánál. Csodálatosan érzem mellette magam. Tegnap este együtt álltunk be a zuhany alá, és nevetni volna kedvem, ha belegondolok: életem harminc két éve alatt nem zuhanyoztam így senkivel. Igazi, csodás, élvezetes második hónapos ünnepünk volt tegnap. 🙂

(Február 20)