Fel, fel, a végtelenbe és tovább!

2014 február 15. | Szerző: LénA |

Endorfin felhők. Szikrázó napsütés, tavaszi hangulat, siker siker hátán, mosoly, béke, és ragyogás. A napjaim egyre jobbak, pláne, mikor megtudok  biztató infókat, mint például azt, hamarosan jól jövedelmező varrásba is belefoghatok. Fantasztikus! Tehát megoldódik a munkahely problémám.

 

Aztán ott van a másik, ami a párkapcsolati része  az életemnek. Nándi tegnap volt egy hölgynél. Igazából nem tudom, kicsoda, és mit is csinál, de valami meditációs és lelkis dolog, na meg ami nagyon megmaradt, az a számmisztika. Életem szerelme teljesen feldobva számolt be arról, mennyire összeillünk. Az én találkozóm pénteken fél nyolckor esedékes.

 

Szombat

 

Az elmúlt hét összességében nagyon élménydús volt, nem hiába maradtam el az írással napok óta.  Tehát, Nándival minden délután titokban találkoztunk. Ez idő alatt letudtam a nehéz napjaimat is, és közbe jött egy Valentin nap is. Én tegnap voltam Marcsinál, fél nyolctól fél tizenkettőig ott ültem. Így visszagondolva, ő amolyan lélekgyógyász. Nagyon sokat segített nekem, pláne, mikor kiderült, Nándi retteg attól, hogy engem elveszít, és nagyon szeret. Mellettem bármire képes, és habár rengeteg munkát kell fektetnem a kapcsolatunkba, képes leszek erre, mert meg tudom kétszerezni a bennem rejlő erőt. Jelentem, megtörtént. 24 óra telt el, és tényleg képes vagyok túlszárnyalni önmagam.

Tegnap mindezen kívül Valentin nap is volt. És igen, kaptam egy szeretlek feliratú bögrét, de aminek ennél is jobban örültem, az Nándi  telefonban elhangzott  kijelentése volt: Az idén feleségül szeretne venni. Aztán minden józan észt sutba dobva három hét után újra egymásba feledkeztünk, ma pedig ellógtuk az egész napot együtt. Kell-e ennél több a szárnyaláshoz? Jelenleg nekem nem 🙂