Kapaszkodj, körmöd szakadtáig!

2014 február 13. | Szerző: LénA |

És fogd meg a feléd dobott kötelet, hogy a gödör mélyéről könnyebb legyen a fölfelé vezető út. Persze az is fontos, hogy észrevedd, ha dobnak feléd egy kötelet, na meg az is, amit a dilidokim írt a saját könyvében: ” A gödör mélyén üljünk le, és igyunk meg egy kávét”. Oké. Ezzel szemben én azt állítom: a gödör mélyéről felfelé visz az út, csak azt nem tudod, mikor érsz a mélyére.  Én sem éreztem konkrétan azt, hogy na, most ez az a mély, ahol nekem meg kel inni azt a kávét. A fölfelé vezető útról visszatekintve látom, hol kellett volna meginni a képletes feketét, de mint annyi mindent, ezt sem bánom.

Az én gödröm feneke ott volt, mikor kipötyögtettem a három havi béta blokkolómat, azzal nem titkolt hátsó szándékkal, azt mind beveszem (90 szem), és mivel csak 25 milligrammos, a biztos hatás érdekében nemcsak felbontom, de keményen meg is csapolom Géza nagy becsben tartott 10 éve a szekrényen várakozó Jack Daniels-ét. Némi kólával, hogy le bírjam nyelni, és ne rókázzam ki, mielőtt a gyógyszer felszívódna. Mivel nem igazán bírom a piát, eszembe jutott, hogy összetöröm a bogyókat, úgy felgyorsítom a felszívódást, de akkor meg nem tudom bevenni. Szóval, amíg így agyalgattam, jött egy sms: “szeretlek” – csak ez állt benne, és akkor mintha valaki lekevert volna egy hatalmas fülest, úgy tértem észhez. Mi a fenét művelek? Hogy tehetem ezt? Az összes tablettát besöpörtem az első kezembe akadó tasakba, és eltettem nehezebb időkre. Ki tudja, egyszer lehet, nem lesz ami vissza tartson, de akkor volt. Tehát amint megráztam  és úgy döntöttem, mégse hagyom magam, szép lassan minden kezdett jobbá lenni.

Géza ideges. Mert látja, ahogy ülök a gépnél, tervezek, szabok-varrok, olyan elemi erővel, ami nem igazán hajtott eddig. Mert  azzal foglalkozok, amiben jól érzem magam:  pici ruhákat készítek. Szépeket, egyedieket, és a jövőbeli munkaadómnak is elnyertem a tetszését. Mi kell még?

 

Őszintén, tudom, mi kell. Nándi sms-ei, hívásai. A titkunk még mindig az, mert van egy olyan segítőnk, akinél tudunk lopni pár percet. És most ez is elég, mert láthatom. Még láthatom. Az elvonóra a tanfolyam befejezése után vonul be. Akkor lesz csak igazán kemény, de megcsináljuk. Mert együtt jók leszünk, és bizony meg kell küzdenünk egymásért, azért, hogy boldogok legyünk.

 

Tényleg megerősödtem. Nyugodt vagyok, és határozott. Tudjátok, a túlélés meg a padlóról felállás sokadszorra már szinte rutinosan megy 🙂