Két nap krónikája

2014 február 8. | Szerző: LénA |

Február nyolc van.  Nem időrendben teszem közzé a bejegyzéseimet, mert többször átfutom, kimaradt-e belőlük valami.

Szóval Nándi nem vette fel a telefont. A hívásinfómban negyvenig csak az ő irányába küldött hívások vannak. Írtam neki pár csúnya smst. Erre felháborodva hívott másnap, de tegnap délután óta megint nem veszi fel a telefont, most meg megint ki is van kapcsolva. Agyrém.

 

Pénteken rég látott ismerős barátnővel futok össze, és mivel tavasz óta nem láttuk egymást, gyorsan kibeszéljük a legfontosabb történéseket, beülünk egy habos kávéra, és fecsegünk. Annyira meglepő dolgok derülnek ki, hogy már-már nem tűnik véletlennek a találkozás. Például, mennyi az esélye annak, hogy utoljára egy napon jött meg? Janka szerint korán teszteltem, mire védekezésként előadom, á, a 23 napos ciklusra számolva neem.  Ő aznap gondolt legkorábban tesztelni. Ja, és ő is pajzsmirigyes, szóval van itt téma bőven. Búcsúzáskor megígérem, bejelölöm a közösségin. Este a gép előtt persze az újabb negatív teszt a téma, mindkét részről. Korán teszteltünk. De mihez képest?? Visszaszámolok, majd úgy döntök, le van ejtve az egész. Van annyi stressz a kis életemben, hogy bőven belefér pár napos késés, szóval tiszta hülye vagyok, meg kidobtam a pénzt tesztre, mikor az árából kenyeret is vehettem volna. Persze, esz az avas, hogy megjöhetne, és legalább emiatt megnyugodhatnék.