Bébi?!

2014 február 8. | Szerző: LénA |

 

36,8! B*zd meg, 36,8!!!!

 

A pajzsmirigyem nem épp a legjobb formáját hozza, mert hát ugye valahol a tested elkezd fellázadni a lelked megnyomorítása ellen, és mivel én “sokat nyeltem” meg elfojtottam, meg bla-bla-bla, hát ott jött ki a dolog.

Szóval nyolcadikán egy hónapja a bűvös TSH értékem 12,0 volt. a max. referencia érték 4,0 lenne, szóval hurrá, még mindig boldogan vigyorogva gondolok a lelettel a kezemben arra: Ebben a hónapban sem kell vigyázni, továbbra is meddő vagyok ezzel az eredménnyel.

A hibát két szempontból is elkövettem. Az egyik, hogy nem néztem meg alaposabban az FT-4- emet. Az ugyanis tökéletes! És nem vettem figyelembe az univerzum nagy büdös törvényeit sem. Mert ugye ember tervez… Nem hiszek Istenben, de Nánditól megkérdeztem, nem aggódik, ha tényleg babás leszek? A válasza az volt, ha a Jóistenke úgy akarja, jöjjön.

Egészen a mai napig nem is agyaltam ezen, és még bő két hete, az átgyönyörködött éjszaka után is csak vihogtam, mikor a fülembe súgta: ha ebből most nem lesz baba, akkor sosem.

 

Ma reggel azt hittem, épp akkor jött meg, mikor türelmetlenségemnek köszönhetően szinte erőszakot tettem rajta. Éreztem én is a vér jellegzetes illatát, és szégyelltem is magam, mert milyen ciki már, akkor jön meg, mikor épp… Usgyi a fürdőbe, be a betétet, és mint aki jól végezte dolgát, el is felejtkeztem az egészről. Reggeli rutin lezavarva, itthon megint a két kicsivel, akik köhögés miatt lógnak az oviból. A klotyóra elslisszolva döbbenetes felismerés: NEM (!!!!) menstruálok!!! A betéten reggeli maszatnyomok, és semmi más. Számolok. Az órákat, és a megszokott rutint veszem nagyító alá: Fél hat, hét, nyolc, most kilenc. Semmi görcs. Semmi vérár, mint alapjában szokott. Naptár elő. 25 nap, ez viszont még stimmel, és belefér az össze-vissza ciklusomba, ami 23 és 26 nap körül ugrál. Szóval ne fossál , Léna kedves, nem kell máris a legdurvábbra gondolni. He-he. Hülye vicc lenne.

 

Dél. A betét üres, görcs nuku. Hőmérő elő, és vár. Az eredmény egy perc alatt megvan digitálisan, én meg remegni kezdek: 36,8. Na ne. Nap közben van. Mióta kiderült ez a betegség, volt párszor, hogy hő-mértem, és eddig nem ment fel 36 fokig az érték, csak mikor beteg voltam. Ahogy jobban lettem, máris 35,8 volt megint.

Mi a tuti ebben? Ez a kismama alaphőm. Ötször voltam terhes, mind az ötször ennyi volt a testhőm.  Szóval, ideje vennem egy tesztet, és jöhet az utolsó szakítópróba. Nándi tényleg ezt akarja? Nem mondom, be vagyok rezelve rendesen!

A teszt negatív. Már feltört belőlem a megkönnyebbült sóhaj, mikor eszembe jutott Nándi. telefon elő, pötyögés, megosztani a számomra jó hírt. Hívtam később. Fel sem vette. Ő nem örült ezek szerint…

Ez volt február hatodikán….