Hajtépkedés, korlátok, és a többi

2014 január 31. | Szerző: LénA |

“Tudtad hova jössz, és hogy nem mehetsz minden hétvégén anyádhoz!”  Leesett állal hallgattam, mikor ezt – az akkorra férj státuszba lépő Géza – tőle szokatlanul ingerülten a fejemhez vágta. Tőlem szokatlanul csendesen megjegyeztem, hogy több, mint hat hónapja voltam anyámnál utoljára.

Abban a két hétben, amíg képes volt kiíratni magát (hogy őrizzen és bezárjon, nehogy Nándival azonnal összecuccoljak),  többször felhozta, miért nem szóltam, mikor olyan volt, és ő változott volna. Éveken keresztül hordoztam a sérelmeimet, a fent említett megjegyzést is, miközben csendben utáltam, hiszen ő anyucikázott minden nap. Mi nem voltunk ugyan jóban anyámmal, és mivel rokkantnyugdíjas volt, inkább nem terheltem azzal, hogy családostól a nyakára megyek, és etessen minket is, vagy ha igen, vásároltam, ami miatt meg ő érezte rosszul magát, mert tudta, itthon lekapnak a tíz körmömről, mennyi pénzt szórtam el.

Bizony, volt olyan, hogy elcsaltam a fizetésemből, mert anyumnak nem volt elég pénze, és vagy etette a két még iskolás húgomat, vagy a gyógyszereit váltotta ki. Akkor vettem fel először a providentet, és bekerültem az ördögi körbe.  Persze, kiderült, és jött a szöveg, hogy mi a f*szra kellett ennyi pénz b*zd meg?! (ez az utolsó két szó kedvenc szavajárása.)  Nem mondtam meg. Mert nem akartam anyumat kellemtelen helyzetbe hozni, valamint úgy éreztem, nem reagálna arra se jobban. Már akkor is elegem volt, de nagy levegő, majd jön a gyerek, és helyrekerülünk. Az, hogy nem így történt, szinte garantálható volt.

 

Nem tudom, más hogy van vele, de valószínűleg nevelés kérdése lehet, hogy ha a szüleink bajba kerülnek anyagilag, és nekem akkor épp módom van rá, segítek. A másik két tesóm is elköltözött otthonról, és mikor mentek, bevásároltak, és ebből soha egyszer sem volt gond a párjukkal, őket nem zavarta, hogy elmennek meglátogatni. Sőt, volt, mikor a sógorom nyírta le anyunál a füvet. A férjem ilyet soha nem tett, legfőképp azért, mert húszból egyszer jött velem, valamint itthon is hasonló arányban nyírta a füvet, mert nem tudtam tovább nézni, hogy burjánzik.

 

Tehát megint jelen idő.

 

Két hétig Nándival nem igazán találkoztam, a telefonomon nem volt már pénz, és ő sem töltötte fel az övét, így bizony nem volt egyszerű kapcsolatot tartani. Ami ennél is rosszabb volt, hogy  a buli idején akadt egy igen komoly mélypont, amiről külön számolok be, de nem ok nélkül aggódtam, érzéseim szerint.  Tehát, a bukás reggelén Géza elment itthonról. Meg sem állt sógorasszonyig, aki egyszer csak hívott, és nagyjából négy percen keresztül nyomta a telefonba, micsoda büdös ribanc vagyok, a gyerekek előtt (!!!) szexelek, mit képzelek,  és  “öcsém helyében a hajadnál fogva dobtalak volna ki! Ha apu megtudja, ő majd megteszi ezt!”  Na, hazaette az avas Gézát. Egyből megkérdeztem, minek kell Katának hazudnia, hiszen ha jól emlékszem, nem aktus közben nyitott rám, felöltözve néztünk az interneten képeket. Persze egyből, á, ő nem mondott semmi ilyet, Kata kavarja a szart alá. Igen, megint nem ő a hunyó, mint általában sosem…

Egy éjszakával ezelőtt épp a legjobbat aludtam kedvesemen, mikor csörgött a telefon. Hát ennek köszönhetően nem figyeltem ki a fene hív az éjszaka közepén. Persze sógorasszony  volt a vonal végén, aki közölte, miattam nem tud aludni se ő, se az anyja, tudja, most is ott van nálam a fickó, és jött a szokásos, csak azzal a fordulattal, most megfenyegetett: kitálal apósomnak, és eljön vele, hogy segítsen szálanként kitépni a hajamat. Na, ennél a pontnál tettem le a telefont, és nyomtam ki még kétszer, mikor hívott. Nándi persze szintén felébredt, arra is riad, ha megmozdulok, így kettőnk közé tettem a telefont, mert Kata úgy ordított, hogy nem volt szükség kihangosítóra sem. Tehát hajnali fél négykor szépen felöltözött, és ment. Nem tagadom, a kisollóval zsebemben feküdtem vissza aludni, és mikor a férjem egy másfél órával később beállított, majdnem leszúrtam. Az volt a szerencséje, hogy megéreztem a szagát.

 

Mellékesen: Mikor ilyenekkel fenyeget valaki, nem jut eszébe, hogy a rendőrséget akár a tizenéves nagylányom is riaszthatja? Azon kívül, hogy kiborultam, nem ért el mást, de ha ez volt a cél, nagyszerűen teljesítette.  Jelenleg kapott új csengőhangot, így ha hív, nem veszem fel, és az azonosító nélküli hívásokra sem reagálok. Jövő hónapban pedig veszek új telefonkártyát, aminek nem fogja tudni a számát…

 

Valamint, én olyan sokszor elmondtam Gézának, mi bajom van, de ezek szerint sose jutott el az agyáig, mi a frászt dumálok az arcába 🙁