A gyerek érdeke…
2014 január 31. | Szerző: LénA |
A jó sógornő nem csak ígér, de be is tart! Az enyém mindenféleképpen, mert a “tönkreteszem az életed” nem Géza, hanem Kata szájából hangzott el. Nos,ezek után csak enyhén emelkedett meg a szemöldököm, mikor kedden befutott a gyerekvédelmi hozzánk…
Szerdán előbb tisztelt férj, majd én is meglátogattuk a hölgyet. Nem bírtam, kipakoltam. Hogy igen, évek óta várom a csodát. És tűrtem, és nyeltem. És elegem van, és igen, az ÉN HIBÁM, hogy hagytam Nándit, had udvaroljon, mert olyan nagyon jó volt újra azt érezni, valaki figyel rám, én vagyok a középpont, a minden. Sütkéreztem a figyelmében, az odaadó, gyengéd, szerelmes pillanatokban.
De, ha Géza olyan frankó pasi lenne, mint amilyennek magát gondolja, én sem jutok oda, ahol most tartok. A napokban bevittem az első övön aluli ütést, mikor a fejéhez vágtam, még a postással is szívesen összejöttem volna, mert vele lehet beszélgetni, mindenféléről. Gézával arról sem, mi legyen az ebéd:
– Mit főzzek?
– Mindegy! – Na a mindegyre aztán lehet fintorogni, hogy ő nem erre gondolt, de azt persze megtartja magának, hogy mégis mire…
Megnyugodva jöttem el, mert nem akarták erőltetni, hogy adjak esélyt a férjemnek, mindössze azt kérdezte meg a hölgy, miért nem szeretném, ha ő nevelné a gyerekeket. Őszinte voltam:
Géza felajánlotta, váljunk el szépen. Ez azt jelentette neki, hogy a három közös gyereket ő fogja és viszi. Indok: “Neked ott a lányod, az új kanyid, és megszabadulsz tőlem! Háromért hármat! ” – Na, ilyenkor sajnálom, hogy nem valóságshow az életem, mert tetszett volna ezt a jelenetet visszanézni. A mintaapa, aki eddig nagy ívben tojt a gyerekei fejére, most csak azért tart rájuk igényt, mert én ezentúl mással kívánom megosztani, ami szerinte őt alanyi jogon illeti. Vagy valami hasonló. Ezért nem lesz itt egyesség. Mert ha azt mondja: Nézd, oké, elcsesztem 8 évet, de ha velem lennének a gyerekek, még lenne esélyem, hogy jó apjuk legyek, és a munkarendem is megváltoztattam, hogy velük lehessek – Na, egy ilyen indítás után talán még meg is hatódom, de erről szó sincs.
Ismerem. És tudom, hogy abban a pillanatban, ahogy én aláírom a papírt, tök mindegy, milyen jogcímen, hogy nála legyenek a gyerekek, ő már szalad is anyuciékhoz, ahol befogadják, mert “az a rohadt, utolsó ribanc Léna elhagyott egy másik f*szért, és még a gyerekeit is elhagyta!” – felkiáltással érkezne meg, és szegény, elhagyott gyerekeket nagyikáék persze hogy befogadják, és engem nagy késsel kergetnek el még az utcából is, ha arra tévedek. Ez az ő családja. Ismerem őket, egy évtizedig a tagja voltam.
A gyerekeimet nem hagyom el, és nem is mondok le róluk. Kedvenceim ezen vitákból:
“Én el tudom tartani a gyerekeket, de nehogy azt hidd, hogy majd téged meg a kanodat is el foglak!”
Nándit nem kell félteni, kereső ő is. Mondom, nem hogy örülnél, hogy a gyerekeid nem szenvednek hiányt semmiben, mert lesz mellettem valaki!
“Nem kell eltartsa őket más! ”
Na akkor most mi van? Én nem vagyok képes őket eltartani, de más se tegye, mert ő szent Géza? Egy idő után átláttam, mi ez az egész: kézzel-lábbal kapálózik, hátha tud egy darabot tépni a tortából, amit most elvettem előle. Csakhogy egy kicsit elkésett már ezzel, mert a tortát és vele együtt minden finomat hamarosan még az asztaláról is elvisznek. Egyszer a magyartanárom azt mondta, amilyen a mosdó, olyan a törölköző. Hát, legyen.
Szerinte a gyerekeknek az az érdeke, hogy vele lakjanak. Az anyjáék vigyázzanak rájuk, ők hozzák-vigyék őket az oviba és a suliba. Az anyja, aki infarktust képzelt be magának, mikor kicsi fiacskája bejelentette, mire számíthat hamarosan? A válasz: Van nekem nővérem is. Itt elpattant bennem valami, és nem tagadom, üvöltve válaszoltam:
– Tehát ez a felállás? Kata nem tudta magát felcsináltatni, az én gyerekeimre fáj a foga??
Ő tizenegy éve van együtt a “párjával”, aki annyira szereti, hogy nem volt képes gyereket csinálni neki. Se csináltatni, mert dokihoz menni szégyen. Aztán, negyven felett meg mifelénk már késő is. Na, így néz ki Géza szerint a gyerek érdekében történő elhelyezés…

Kommentek