Helló Világ! Avagy csapjunk a lecsóba…

2014 január 25. | Szerző: LénA |

2013 December 19.  Új időszámítás kezdődik, amire akkor épp nem is gondolok. Csak az jár a fejemben, hogy  itt van, és olyan jó az illata, és úgy csókol, hogy magától lefelé indul a bugyim. De régen volt már ilyen élményben részem! Az agyam átvált, és alig sikerül leállítania, mert bizony máris vonszolnám be az ágyamba, csak hogy elvegyek tőle valamit, amitől jobban érzem magam, még ha csak egy kis időre is. Magasabb nálam, ő 180, én 162 centi, és olyan vékony, hogy jelen pillanatban komolyan előnyöm van vele szemben, már ami az erőviszonyokat illeti. Legalább háromszor hangzik el a “Ne“, és hamarosan visszavonul. Én meg ott maradok, és reszketek, miközben meglepve tapasztalom, miféle nagyon rég elfelejtett tűz gyúlt újra bennem. 31 éves múltam. Négy gyerekem van, egy romokban heverő házasságom, és a tükörből egy csillogó zöld szempár néz rám. Most kell megőrülni?

 

Tíz év, az idén, 2014-ben épp ennyi ideje, hogy a férjemmel megismerkedtünk. Hasonlóan indult, mint most, nagyjából a második randin az ágyban kötöttünk ki. Semmi beszélgetés, csak és kizárólag a szex. Az előző  “partnerkapcsolatom” szintén erről  szólt, de azt hiszem, el lehet nekem nézni, mert a nagy szerelem bizony szó szerint összetört, megalázott, és nem kívántam ezt a csodás érzést még egyszer megengedni magamnak, mert olyan nagyot sikerült benne csalódnom. A nagy szerelem egyetlen pozitív hozadéka a 14 éves nagylányom. Szóval maradt a “Tarzan akarja Jane-t, Jane akarja Tarzant”  nagyszerű és bonyodalom, valamint érzelemmentes testi  örömszerzés, és ez akkor nagyon elég is volt nekem.

 

Sokáig elég volt. A férjem sem szerettem úgy, ahogy a nagy könyvben meg van írva, barátnőm kérdésére (Szereted Gézát?) azt válaszoltam, az életemet szeretem mellette. Jött a lakásvásárlás, majd 9 hónapra rá az esküvő – Géza egyedül vett fel hitelt, de ez másik bejegyzés tárgya lesz – és 13 hónap múlva megérkezett az első közös gyerek. Már akkor is bajok voltak, ezt le lehet csekkolni a kismamanaplóból, amit akkoriban írtam. De,  mint szerintem sokan, akik hasonló cipőt vettek fel, úgy gondoltam: Majd ha megszületik a kicsi, jobb lesz, kézzel foghatóbb, és megváltoznak a dolgok. Nem így történt. Két évvel később megszületett a fiam, akkor már azzal vigasztaltam magam: “ha akkor jó volt, legyen jó most is!”  A régi munkahelyemen vártak vissza, így titokban azt terveztem, amint a fiam akkora lesz, válok. Nem bírom tovább, nem lehet így élni. A régi kellemes szeretkezések napi rutinná váltak, de tényleg minden napivá, szigorúan, mert ha nincs, akkor dühkitörések a kielégítetlen férj részéről. Akkoriban hálás voltam azért a havi öt napért, komolyan! A pohár az unokahúgom esküvőjén telt be, akkor  majdnem tönkre vágta a bulit. És  jött a szeptember, vele egy baleset. Miközben állandóan ment a veszekedés, hogy a “te hibád volt!”, egyszer csak benyögte, ehelyett hozzuk össze a következőt. Rábólintottam, de ennek lendületével mentem a nőgyógyászhoz, és írattam ki a fogamzásgátlót. Na, ki lett egyből terhes?  Maradtunk továbbra is…

 

A mi házasságunk azért omlott össze, mert rossz alapra építettünk. Nem ismertük ki egymást, és mindketten úgy érezzük, sokat áldoztunk az egészért.

Folyt. Köv…