Én mindent megtettem!!

2014 január 25. | Szerző: LénA |

– Azért dolgoztam annyit, hogy jobb legyen. Meglegyen mindenünk.

– Nem, nem azért! Eljátszottad a pénzt, a három kicsi gyerekkel mentem utánad a játékterembe!

***

-Szeretlek, nem tudnám elviselni, ha elveszítenélek!

– Ez hogyhogy tíz év alatt egyszer sem hagyta el a szájadat? Csak most jut eszedbe?

 

***

– Nem is szerettél soha.

– Látod, ebben kivételesen muszáj vagyok egyetérteni veled!

Ezek a bukás hetében hangzottak el.

 

A Férfi, akiről írni szándékozom, nos, ő a szőke király, mert kinőtt a herceg korosztályból. Tehát, legyen ő most  Nándi (igen, a férjem sem Géza). Tehát, Nándi egészen január másodikáig kitartó volt. Nem engedett, de ölelt, csókolt, bókolt, én pedig kivirultam. Pláne, mikor a fülembe súgta: “nem csak arra kellesz nekem!” Ő is elvált, pontosan tudja, mit rontott el, és  azt is, hogy ő is hibázott. Géza még nem tart itt, ő a “mindent megtettem, Te vagy a hatalmas igényű!” résznél tart, és ahogy ismerem, itt meg is fog rekedni. Tehát Nándi udvarolt. És azon kaptam magam, nem csak fizikailag vonz. Nevetni lehet vele, beszélgetni, és jól érzem magam a társaságában. Túl jól. Végre eljött az az éjszaka, mikor Géza dolgozni ment, én pedig mást vártam az ágyamba. A közösből kiköltöztem, az aktusok ekkorra majdnem egy éve elmaradtak, mert lebetegedtem, de ez megint másik részhez tartozik. Tehát jött, és csodálatos, eszményi, fantasztikus éjszakánk volt. Este tíztől reggel ötig egymásba feledkeztünk, és ha többet nem látom, komolyan, ez az egy éjjel is nagyon megérte volna. Úgy ért hozzám, ahogy senki előtte, és különlegesnek, gyönyörűnek, nem túlzás, a világ legjobb nőjének éreztem magam. Akkor súgta először a fülembe, hogy szeretlek, és bizony kicsúszott: Én is. Másnap éjjel háromkor futott be, ő is dolgozott, de megint nagyon jól elvoltunk. Harmadnap időben jött, és a gyerekei képeit nézegettük a közösségin felöltözve, tőlem tisztes távra, (mert közelre nem jól látja a monitort) mikor Géza hazaért. Hát, így buktam le. De ezzel megint csak újabb ösvényre léptem, ahol még sosem jártam, és ezzel együtt jó adag félsz is volt bennem az ismeretlentől. Viszont kiterítettem a lapjaim. Válni akarok. Onnantól jött a szörnyűséges két hét, amelynek végére már attól is gyomorgörcsöm lett, ha egy légtérben voltunk. A szokásos kétségbeesett körök jöttek: Szeret, imád, velem, a gyerekekkel, nem érti, leszúrja, öngyilkos lesz. Végül lecsendesedett az egész. És Nándival a két hét alatt alig láttuk egymást, mégsem nézett könnyebb préda után….