A gyerek érdeke…
2014 január 31. | Szerző: LénA
A jó sógornő nem csak ígér, de be is tart! Az enyém mindenféleképpen, mert a “tönkreteszem az életed” nem Géza, hanem Kata szájából hangzott el. Nos,ezek után csak enyhén emelkedett meg a szemöldököm, mikor kedden befutott a gyerekvédelmi hozzánk…
Szerdán előbb tisztelt férj, majd én is meglátogattuk a hölgyet. Nem bírtam, kipakoltam. Hogy igen, évek óta várom a csodát. És tűrtem, és nyeltem. És elegem van, és igen, az ÉN HIBÁM, hogy hagytam Nándit, had udvaroljon, mert olyan nagyon jó volt újra azt érezni, valaki figyel rám, én vagyok a középpont, a minden. Sütkéreztem a figyelmében, az odaadó, gyengéd, szerelmes pillanatokban.
De, ha Géza olyan frankó pasi lenne, mint amilyennek magát gondolja, én sem jutok oda, ahol most tartok. A napokban bevittem az első övön aluli ütést, mikor a fejéhez vágtam, még a postással is szívesen összejöttem volna, mert vele lehet beszélgetni, mindenféléről. Gézával arról sem, mi legyen az ebéd:
– Mit főzzek?
– Mindegy! – Na a mindegyre aztán lehet fintorogni, hogy ő nem erre gondolt, de azt persze megtartja magának, hogy mégis mire…
Megnyugodva jöttem el, mert nem akarták erőltetni, hogy adjak esélyt a férjemnek, mindössze azt kérdezte meg a hölgy, miért nem szeretném, ha ő nevelné a gyerekeket. Őszinte voltam:
Géza felajánlotta, váljunk el szépen. Ez azt jelentette neki, hogy a három közös gyereket ő fogja és viszi. Indok: “Neked ott a lányod, az új kanyid, és megszabadulsz tőlem! Háromért hármat! ” – Na, ilyenkor sajnálom, hogy nem valóságshow az életem, mert tetszett volna ezt a jelenetet visszanézni. A mintaapa, aki eddig nagy ívben tojt a gyerekei fejére, most csak azért tart rájuk igényt, mert én ezentúl mással kívánom megosztani, ami szerinte őt alanyi jogon illeti. Vagy valami hasonló. Ezért nem lesz itt egyesség. Mert ha azt mondja: Nézd, oké, elcsesztem 8 évet, de ha velem lennének a gyerekek, még lenne esélyem, hogy jó apjuk legyek, és a munkarendem is megváltoztattam, hogy velük lehessek – Na, egy ilyen indítás után talán még meg is hatódom, de erről szó sincs.
Ismerem. És tudom, hogy abban a pillanatban, ahogy én aláírom a papírt, tök mindegy, milyen jogcímen, hogy nála legyenek a gyerekek, ő már szalad is anyuciékhoz, ahol befogadják, mert “az a rohadt, utolsó ribanc Léna elhagyott egy másik f*szért, és még a gyerekeit is elhagyta!” – felkiáltással érkezne meg, és szegény, elhagyott gyerekeket nagyikáék persze hogy befogadják, és engem nagy késsel kergetnek el még az utcából is, ha arra tévedek. Ez az ő családja. Ismerem őket, egy évtizedig a tagja voltam.
A gyerekeimet nem hagyom el, és nem is mondok le róluk. Kedvenceim ezen vitákból:
“Én el tudom tartani a gyerekeket, de nehogy azt hidd, hogy majd téged meg a kanodat is el foglak!”
Nándit nem kell félteni, kereső ő is. Mondom, nem hogy örülnél, hogy a gyerekeid nem szenvednek hiányt semmiben, mert lesz mellettem valaki!
“Nem kell eltartsa őket más! ”
Na akkor most mi van? Én nem vagyok képes őket eltartani, de más se tegye, mert ő szent Géza? Egy idő után átláttam, mi ez az egész: kézzel-lábbal kapálózik, hátha tud egy darabot tépni a tortából, amit most elvettem előle. Csakhogy egy kicsit elkésett már ezzel, mert a tortát és vele együtt minden finomat hamarosan még az asztaláról is elvisznek. Egyszer a magyartanárom azt mondta, amilyen a mosdó, olyan a törölköző. Hát, legyen.
Szerinte a gyerekeknek az az érdeke, hogy vele lakjanak. Az anyjáék vigyázzanak rájuk, ők hozzák-vigyék őket az oviba és a suliba. Az anyja, aki infarktust képzelt be magának, mikor kicsi fiacskája bejelentette, mire számíthat hamarosan? A válasz: Van nekem nővérem is. Itt elpattant bennem valami, és nem tagadom, üvöltve válaszoltam:
– Tehát ez a felállás? Kata nem tudta magát felcsináltatni, az én gyerekeimre fáj a foga??
Ő tizenegy éve van együtt a “párjával”, aki annyira szereti, hogy nem volt képes gyereket csinálni neki. Se csináltatni, mert dokihoz menni szégyen. Aztán, negyven felett meg mifelénk már késő is. Na, így néz ki Géza szerint a gyerek érdekében történő elhelyezés…
Jövőkép
2014 január 31. | Szerző: LénA
Tehát, megtörtént. Szerelmes lettem, élvezem, lubickolok benne, még akkor is, ha ezzel magamra haragítom a világot. Persze nem a világot haragítottam első sorban magamra, hanem a sógornőmet és valószínűleg anyósomat, akit egy ideje más szemmel kezdtem nézni. Mikor nyugdíjba vonult, jó egy évvel apósom után, rájöttem, honnan van Géza fene nagy egója, és viselkedése. Apósom épp úgy viselkedik anyósommal, ahogy ő velem, csak van két hatalmas különbség: Én nem vagyok szívbajos felszámolni ezt, és igen, én baromira nem fogok beletörődni, hogy, hát ezt adta a gép, ezt kell tűrni. Ehhez meg én vagyok túl Ego.
Támogatóim is vannak. Sőt, szerintem mindenki, akit az itt töltött évek alatt megismertem, és csak egy kicsit is belelátott az életünkbe, nos mellettem áll, és ha kell, jön segíteni. Ilyenkor érzem, mennyire szeretnek az emberek, és ez nagyszerű dolog.
Nándi gyereket akar. Én talán nem, habár mivel a mostani hormonszintemmel még mindig meddőnek számítok, ez a kérdés voltaképp lényegtelen. Ami meglepett, az az első éjszaka volt. Nem védekeztünk. Lehet fej fogva a falnak rohanni, és szem-forgatni, hogy micsoda felelőtlenség, de higgye el nekem mindenki, nem volt az. Egyszerűen tudtam, most nem lehet gyerekem. Mégis evett az avas, és rákérdeztem, mi van, ha most becsúszik egy baba? (Más ennek az egy százalékától is egyből babás lesz, na meg ugyan, mit mond?)
Levezette, hogy ő már öreg, nagyon meg kellene ezt gondolnia, meg nem tudja, felelősséggel fel tudná-e nevelni. Nem tagadom, megkönnyebbültem, és már azon agyaltam, mikor is kell mennem az endokrinológushoz, mert konzultálni kell vele fogamzásgátlás ügyben, mikor az egy perces szünet után Nándi magához szorított egy kicsit jobban, és a keze lecsúszott a hasam aljára:
” – De ha összehoztuk, nem engedem, hogy elvetesd!”
A ledermedtem erre a legjobb szó. Azóta meg van őrülve. Egyrészt örülök, mert Géza ekkor sem babusgatott, mikor kismama voltam, és igen, megértem őt is, hogy ha legyen gyerek, akkor mihamarabb, mert szeretné felnevelni, másrészt még mindig nem igazán tudom, mi lenne, ha mégis pozitívat tesztelnék. A neve viszont megvan: ha most összejön, csoda lenne, így a kislánynevünk Dorka. Persze a csodababát ki is kellene hordani, de ezen ráérek akkor aggódni.
Az idő telik. Magamban folyamatosan tesztelem a szerelmemet. Legutóbb azzal, hogy bejelentettem, nem akarok hónapokat, de heteket sem várni. Legkésőbb február első hetében össze szeretnék bútorozni vele.
– Mit szólsz hozzá?
– Szóhoz sem jutok! Komolyan?
– Igen, komolyan.
– Ez minden vágyam!
Nos, ebben az esetben is előbbre vártam a most fogja magát, és kilép az életemből verziót, mint azt, hogy vasárnap már a tesójánál ülök, és arról beszélgetünk, segít nekünk mindenben. Ma péntek van, eltelt öt nap. Holnap megyünk megint hozzá, és a jövő héten költözünk. Össze!! Úgyhogy megyek is, és válogatom szét, mi az ami kell, és mi nem.
Hajtépkedés, korlátok, és a többi
2014 január 31. | Szerző: LénA
“Tudtad hova jössz, és hogy nem mehetsz minden hétvégén anyádhoz!” Leesett állal hallgattam, mikor ezt – az akkorra férj státuszba lépő Géza – tőle szokatlanul ingerülten a fejemhez vágta. Tőlem szokatlanul csendesen megjegyeztem, hogy több, mint hat hónapja voltam anyámnál utoljára.
Abban a két hétben, amíg képes volt kiíratni magát (hogy őrizzen és bezárjon, nehogy Nándival azonnal összecuccoljak), többször felhozta, miért nem szóltam, mikor olyan volt, és ő változott volna. Éveken keresztül hordoztam a sérelmeimet, a fent említett megjegyzést is, miközben csendben utáltam, hiszen ő anyucikázott minden nap. Mi nem voltunk ugyan jóban anyámmal, és mivel rokkantnyugdíjas volt, inkább nem terheltem azzal, hogy családostól a nyakára megyek, és etessen minket is, vagy ha igen, vásároltam, ami miatt meg ő érezte rosszul magát, mert tudta, itthon lekapnak a tíz körmömről, mennyi pénzt szórtam el.
Bizony, volt olyan, hogy elcsaltam a fizetésemből, mert anyumnak nem volt elég pénze, és vagy etette a két még iskolás húgomat, vagy a gyógyszereit váltotta ki. Akkor vettem fel először a providentet, és bekerültem az ördögi körbe. Persze, kiderült, és jött a szöveg, hogy mi a f*szra kellett ennyi pénz b*zd meg?! (ez az utolsó két szó kedvenc szavajárása.) Nem mondtam meg. Mert nem akartam anyumat kellemtelen helyzetbe hozni, valamint úgy éreztem, nem reagálna arra se jobban. Már akkor is elegem volt, de nagy levegő, majd jön a gyerek, és helyrekerülünk. Az, hogy nem így történt, szinte garantálható volt.
Nem tudom, más hogy van vele, de valószínűleg nevelés kérdése lehet, hogy ha a szüleink bajba kerülnek anyagilag, és nekem akkor épp módom van rá, segítek. A másik két tesóm is elköltözött otthonról, és mikor mentek, bevásároltak, és ebből soha egyszer sem volt gond a párjukkal, őket nem zavarta, hogy elmennek meglátogatni. Sőt, volt, mikor a sógorom nyírta le anyunál a füvet. A férjem ilyet soha nem tett, legfőképp azért, mert húszból egyszer jött velem, valamint itthon is hasonló arányban nyírta a füvet, mert nem tudtam tovább nézni, hogy burjánzik.
Tehát megint jelen idő.
Két hétig Nándival nem igazán találkoztam, a telefonomon nem volt már pénz, és ő sem töltötte fel az övét, így bizony nem volt egyszerű kapcsolatot tartani. Ami ennél is rosszabb volt, hogy a buli idején akadt egy igen komoly mélypont, amiről külön számolok be, de nem ok nélkül aggódtam, érzéseim szerint. Tehát, a bukás reggelén Géza elment itthonról. Meg sem állt sógorasszonyig, aki egyszer csak hívott, és nagyjából négy percen keresztül nyomta a telefonba, micsoda büdös ribanc vagyok, a gyerekek előtt (!!!) szexelek, mit képzelek, és “öcsém helyében a hajadnál fogva dobtalak volna ki! Ha apu megtudja, ő majd megteszi ezt!” Na, hazaette az avas Gézát. Egyből megkérdeztem, minek kell Katának hazudnia, hiszen ha jól emlékszem, nem aktus közben nyitott rám, felöltözve néztünk az interneten képeket. Persze egyből, á, ő nem mondott semmi ilyet, Kata kavarja a szart alá. Igen, megint nem ő a hunyó, mint általában sosem…
Egy éjszakával ezelőtt épp a legjobbat aludtam kedvesemen, mikor csörgött a telefon. Hát ennek köszönhetően nem figyeltem ki a fene hív az éjszaka közepén. Persze sógorasszony volt a vonal végén, aki közölte, miattam nem tud aludni se ő, se az anyja, tudja, most is ott van nálam a fickó, és jött a szokásos, csak azzal a fordulattal, most megfenyegetett: kitálal apósomnak, és eljön vele, hogy segítsen szálanként kitépni a hajamat. Na, ennél a pontnál tettem le a telefont, és nyomtam ki még kétszer, mikor hívott. Nándi persze szintén felébredt, arra is riad, ha megmozdulok, így kettőnk közé tettem a telefont, mert Kata úgy ordított, hogy nem volt szükség kihangosítóra sem. Tehát hajnali fél négykor szépen felöltözött, és ment. Nem tagadom, a kisollóval zsebemben feküdtem vissza aludni, és mikor a férjem egy másfél órával később beállított, majdnem leszúrtam. Az volt a szerencséje, hogy megéreztem a szagát.
Mellékesen: Mikor ilyenekkel fenyeget valaki, nem jut eszébe, hogy a rendőrséget akár a tizenéves nagylányom is riaszthatja? Azon kívül, hogy kiborultam, nem ért el mást, de ha ez volt a cél, nagyszerűen teljesítette. Jelenleg kapott új csengőhangot, így ha hív, nem veszem fel, és az azonosító nélküli hívásokra sem reagálok. Jövő hónapban pedig veszek új telefonkártyát, aminek nem fogja tudni a számát…
Valamint, én olyan sokszor elmondtam Gézának, mi bajom van, de ezek szerint sose jutott el az agyáig, mi a frászt dumálok az arcába 🙁
Nincs bizalmam, sajnálom.
2014 január 31. | Szerző: LénA
Tényleg kellhetek valakinek? Van bennem mit szeretni? Lehet engem szeretni? Az elmúlt tíz év alatt önértékelésem és önbecsülésem lassan lefelé csúszott. Géza soha nem bókolt, vagy dicsért meg se ruhát, se frizurát, se semmit. A kedvenc beszólása felém az volt, hogy mire megszülök, mázsa fölé kerülök, vágósúlyban leszek. Aki volt kismama, tudja, mennyire rosszul esnek az ilyen megjegyzések, pláne a gyerek apjától…
Tehát, rá kellett jönnöm, nem a férjemtől, és nem itthon fogok elismerést kapni. Akkor kezdtem bele a babaruha varrásba. A gyűjteményem még egészen kezelhető létszámú volt, és szépen magamtól kitanultam a játékbaba ruhák varrásának titkait. A vicc, hogy ami megy kicsiben, az menni fog nagyban is, tehát végeredményben segítettem magamon. Meglett az elismerés. Blogot indítottam, és egyszeriben lettek új barátaim, akik hasonlóan hozzám, ezzel a babagyűjtő dologgal foglalkoztak. Boldog voltam, és megkaptam azt, amit Géza nem adott meg, ezen a téren. Elkezdtem leválni róla, éltem a magam életét, még akkor is, ha ez furcsán hangzik. Viszont az egészen biztos, hogy olyan barátokra tettem szert, akik bizony rám telefonálnak, ha egy hétig nem írok levelet, vagy nem jelentkezek be két napig a közösségire. 🙂
Tehát, a bizalom. Nándiban is megrendült, de ez csak azért volt lehetséges, mert önmagammal szemben sem állok túl jól. Tehát, úgy volt, hogy végre jön, és lesz két magányos, boldog óránk. Nem jött. Nem bírom a piát, de fél üveg pezsgő után sem tudtam nem arra gondolni, hogy mással van, nem kellek neki mégsem, én hülye meg mit nem hittem már. A telefont se vette fel, egy idő után ki is kapcsolta, szóval kész voltam. A szomszédba már jókedvűen mentem át, és nem tett jót az a három feles ágyaspálinka, amit a pezsgő után küldtem. Hazatámogattak, iszonyat rosszul voltam, és két hányás közt azon bőgtem, hogy a Nándi itt hagyott, nem jött, nem kellek neki, nem szeret, az egész csak ennyi volt. Végül kidőltem, de a szomszéd előkerítette az én édes kis szerelmemet, aki remélem, eléggé kiborult a szétcsúszott látványomtól.
Tudtam, hogy komoly gondjai voltak az alkohollal, és azt is, magától jutott el addig, leteszi. Azt is bevallotta, hogy ha az első kortyot lenyeli, nincs megállás. És akkor nap lenyelte. Jött az sms: utálsz? Hát hogy utáltam volna? Kétségbe voltam esve, és igen, attól tartottam hogy ezek után nem kellek neki, mert sok a gond velem, de hogy utálnám? Ugyan. Jó pár sms és nap múlva találkoztunk, akkor már beteg voltam, bele kerültem valami takonykórba. De olyan jó volt látni, és megölelni.
Jelen idő. Tegnap reggel jött Kata hívása. Nándi tegnap kétszer volt itt, és este nem jött. Nem vette fel a telefont, ma meg ki is van már kapcsolva. Megígértette tegnap velem, hogy nem veszek be gyógyszert, nem vágom fel az ereimet, és vigyázok magamra. Ilyenkor nehéz ezt betartani, hiszen aggódok érte, mert nem tudom, hol van, miért nem veszi fel a telefont. És most elillannak a boldog percek emlékei, mikor a fülembe suttogta, hogy szeret, és velem akar lenni. Jönnek az ismerős kétségek: Kevés vagyok, mit gondoltam, mire számítottam? Pedig lehet, csak ő is kipiheni azt az öt éjszakát, amit végigszerelmeskedtünk. Nekem mégsem ez az első gondolatom, hanem hogy úgy dob el, mint egy koszos törölközőt. Mert ehhez szoktam hozzá, ezt ismerem.
Térkép nélkül…
2014 január 31. | Szerző: LénA
… Vágunk bele mindig egy kapcsolatba. És van az úgy, hogy a legjobb formánkat hozzuk, hazudva magunkról, csak azért, hogy a kiszemeltet megszerezzük, és mikor lekötöttük magunk mellé, megint lehetünk azok az igénytelen állatok, akik eredetileg is voltunk.
Hú, ez így nagyon kemény megfogalmazás, mégis minden egyes szava igaz. Géza eleinte nem volt bűzös borz, és naponta többször fürdött, de gondolom, amíg az ő szüleinél laktunk, ezt kénytelen volt vállalni. Nem emlékszem, mikor kezdett el igénytelen lenni. Büdös, állott szagú, ráadásul szerencsétlen azon férfiak táborába tartozik, akik iszonyatosan erős szaggal izzadnak. Amíg tusolt, és havi három doboz izzadásgátlót kent magára, valamint naponta kétszer átöltözött, nem volt olyan kellemetlen a helyzet. De idővel eljutott oda, hogy egy hétig járt ugyanabba a ruhában, miközben a házban három szekrény volt tele tiszta, jó illatú mosott holmijaival, és bizony már a nővére is szóvá tette neki, hogy khm, bűzlesz, már meg ne haragudj! A helyzet nem változott, és az utóbbi időkben addig fajult, hogy a fürdés után le se keni magát az izzadásgátlóval, és már a zuhany alól kilépve is olyan szaga van, mintha egy hónapja nem fürdött volna. És még csodálkozik, hogy a nőnek nincs kedve hozzá közeledni sem?
Ma reggel az arcomba üvöltötte, hogy sose jött haza kiszívott nyakkal, mire majdnem rávágtam, hogy ne haragudj, de amíg olyan büdös vagy, mint egy dög, ettől nem kell félned. Még kitartok, nem ütök neki oda ahol a legjobban fáj, de komolyan mondom, nehezemre esik. Pláne, mikor Nándi is megizzad, és még úgy, akkor is tizedannyira szagos, mint Géza. Hát igen, lehet a szerelem kegyelmi állapota, de kellemesnek találom az illatát, jó érzés a bőrét szagolni, és hagyni, hogy az egész elbódítson, de igazából nagyon jól tudom, ez nem egészen így van. Géza akkor is büdös volt, mikor összejöttünk, csak mivel kellettem neki, rááldozta az időt, energiát, és több flakon extra izzadásgátlót, hogy ne riasszon el.
Azt gondolom, mi az első perctől hazudtunk egymásnak, és ennek isszuk most a levét. Mert nemcsak ő, én is éppoly hibás vagyok abban, hol tartunk most. Persze nem tett jót ennek az sem, mikor a családterápián – ahol ő egyszer ha megjelent- a dilidoki közölte velem, ha eddig nem vált le az anyjáékról, soha nem is fog. Tegye mindenki a szívére a kezét, aki ezt olvassa, és úgy mondja: mit szólna, ha a közös otthonhoz apósnak, anyósnak kulcsot adna a kicsi párja? Én hallgassak, ez az ő háza. A fiammal voltam terhes, mikor apósom nem túl józanul felvilágosított róla: Nekem itt semmihez nincs közöm, az az enyém, amit megeszek, itt minden a fiáé, és ha egy ilyen csavargó ribanc vagyok, a következő csavargásból ne jöjjek haza, mert ő bizony a hajamnál fogva dob ki a lakásból, nem érdekli, mennyire vagyok terhes. Megjegyzem, a 100 kilométerre lakó anyámnál voltam több napot, nagyon jól esett a kellemes fogadtatás. A hajtépős dolog náluk családi vonás, majd később kiderül, mért írom ezt le.
Összegzés:
Nem kőbe vésett törvény, de azért a saját életemre tökéletesen alkalmazható NE listám van.
NE költözz össze senkivel 1 hónap ismeretség után, ha csak a szex az egyetlen nyelv, amin megértitek egymást.
NE menj ugyanehhez a fickóhoz hozzá, ha úgy vesz házat, hogy a te pénzed a közösbe adod, és a lakás csak az ő nevén van, te még mint adós társ se leszel feltüntetve, mert válásnál ez külön vagyon, pedig tíz év alatt az én körmöm is kopott azért, amivel azóta több lett a ház is…
NE hagyd szó nélkül, hogy igénytelen! Ha erre az a válasz, hogy ő fürdött a munkahelyén, akkor csomagolj, mert rossz vége lesz, mint a kisebb bajok felbukkanásakor való lelépésnél.
NE hidd, hogy a rossz szokásairól letesz, mert SOHA NEM FOG! Ez anyucikámat minden nap látogatom opcióra is vonatkozik. Menekülj, amíg nem késő!
Majd még folytatom, csak most éjjel egy óra van. Nándi szülei nem élnek már, így ő kénytelen volt leválni róluk. Az én anyám sincs az élők sorában, szóval nem kell többé hallgassam, hogy megint menni akarok hozzá. Habár ezt majd kifejtem bővebben.
Zuhantam, és fel sem fogtam
2014 január 31. | Szerző: LénA
Fáradt voltam. Leszaladt 17 kiló, hullott a hajam, tört a körmöm. Nem tudtam magam odatenni többet Gézának, és állt a bál itthon. Folyamatosan lehangolt, szinte a depresszióhoz hasonló érzések gyötörtek…
2013, szeptember első napjai. A közös legnagyobb lányunk elkezdte az iskolát, és vásárolni voltam a papírboltban, mikor elkezdődött. Káprázott a szemem, alig láttam, nagyon furcsán éreztem magam. Hazáig a kerékpáromra támaszkodva reszkettem el, és mikor itthon Géza flegmán és a tőle megszokott bunkó módon odaköpte, hogy mi a f*sz bajom van már megint, csak annyit mondtam, hogy nagyon rosszul vagyok, és elmegyek az orvoshoz.
Ez nálam nagy szó. A háziorvosom évente egyszer-kétszer lát, többnyire a gyógyszerrel egy hét, anélkül hét nap elvet vallom, szóval tényleg nagyon rosszul voltam. Megnézett, de minden rendben volt. A vérnyomásom első osztályú (jómagam erre, vérnyomás ingadozásra gyanakodtam), a kettes számú jelölt sem jött be, a vércukorszintem is tökéletes volt. Közben megtudtam, ájulás közeli élményben volt részem, ettől egy kicsit megijedtem, mert én soha eddig nem ájultam el. Bizony, olyan kemény vagyok, hogy ezt sem engedtem meg magamnak…A doktornő adott vérvételre beutalót, és áldja meg az Isten, amiért pajzsmirigy vizsgálatra is levetette a vért, mert a sima laborom olyan első osztályú volt, hogy komolyan felmerült bennem, mennyire szimuláns vagyok, és Gézának megint igaza van, csak egy lusta, trehány nőt vett el.
A másik eredmény tíz munkanap alatt készült el, és láttam, az egyik érték mintha magasabb lenne, a másik alacsonyabb, de a tökéletes értékekkel bíró labor mellett azt hittem, ezzel sincs gond. Az orvos ellenben igencsak kikerekedett szemmel nézett hol a papírra, hol rám, majd miközben kinyomtatott pár beutalót, közölte, a pajzsmirigyem olyan nagyon alul működik, hogy szinte le is állt, emellett nem le, hanem felszedni illett volna 17 kilót. Nos, szörnyű, de boldogan léptem ki a rendelő ajtaján, mert tényleg bajom van, nem egy rohadt szimuláns vagyok.
Csak szerintem röhejes az, ha annak örül valaki, hogy tényleg beteg, és ezt a kedves “én vagyok a világ legfrankóbb embere, hozzám képest mindenki egy nulla, és csak az én betegségem a betegség, mindenki más szimulál!” férjecskéje orra alá dörgölheti?
Nos, én -végre- boldog voltam, mert itt volt a kezemben a papír, hogy bajom, komoly gondom van. És igen, ezzel egy időben újra napirendre került bennem a válás gondolata, mert jó netbúvárhoz illően azonnal kigugliztam a pajzsmirigy alul működésről mindent. A következő vizsgálati eredményeim biztatóak lettek, nem volt gyomor vagy vastagbélrákom, ami a hatalmas súlyvesztés mögött állt volna, így megnyugodtam, nem túl rövidre szabott az életem. Elkezdődött a kezelés, és a tervezés. Fél évet adtam magamnak, a tavasz jegyében Márciusra tűztem ki az újrakezdést. Nándi ekkoriban még nagyon nem volt a képben. Nem miatta akartam válni, ez egy sokkal régebbi történet…
Én mindent megtettem!!
2014 január 25. | Szerző: LénA
– Azért dolgoztam annyit, hogy jobb legyen. Meglegyen mindenünk.
– Nem, nem azért! Eljátszottad a pénzt, a három kicsi gyerekkel mentem utánad a játékterembe!
***
-Szeretlek, nem tudnám elviselni, ha elveszítenélek!
– Ez hogyhogy tíz év alatt egyszer sem hagyta el a szájadat? Csak most jut eszedbe?
***
– Nem is szerettél soha.
– Látod, ebben kivételesen muszáj vagyok egyetérteni veled!
Ezek a bukás hetében hangzottak el.
A Férfi, akiről írni szándékozom, nos, ő a szőke király, mert kinőtt a herceg korosztályból. Tehát, legyen ő most Nándi (igen, a férjem sem Géza). Tehát, Nándi egészen január másodikáig kitartó volt. Nem engedett, de ölelt, csókolt, bókolt, én pedig kivirultam. Pláne, mikor a fülembe súgta: “nem csak arra kellesz nekem!” Ő is elvált, pontosan tudja, mit rontott el, és azt is, hogy ő is hibázott. Géza még nem tart itt, ő a “mindent megtettem, Te vagy a hatalmas igényű!” résznél tart, és ahogy ismerem, itt meg is fog rekedni. Tehát Nándi udvarolt. És azon kaptam magam, nem csak fizikailag vonz. Nevetni lehet vele, beszélgetni, és jól érzem magam a társaságában. Túl jól. Végre eljött az az éjszaka, mikor Géza dolgozni ment, én pedig mást vártam az ágyamba. A közösből kiköltöztem, az aktusok ekkorra majdnem egy éve elmaradtak, mert lebetegedtem, de ez megint másik részhez tartozik. Tehát jött, és csodálatos, eszményi, fantasztikus éjszakánk volt. Este tíztől reggel ötig egymásba feledkeztünk, és ha többet nem látom, komolyan, ez az egy éjjel is nagyon megérte volna. Úgy ért hozzám, ahogy senki előtte, és különlegesnek, gyönyörűnek, nem túlzás, a világ legjobb nőjének éreztem magam. Akkor súgta először a fülembe, hogy szeretlek, és bizony kicsúszott: Én is. Másnap éjjel háromkor futott be, ő is dolgozott, de megint nagyon jól elvoltunk. Harmadnap időben jött, és a gyerekei képeit nézegettük a közösségin felöltözve, tőlem tisztes távra, (mert közelre nem jól látja a monitort) mikor Géza hazaért. Hát, így buktam le. De ezzel megint csak újabb ösvényre léptem, ahol még sosem jártam, és ezzel együtt jó adag félsz is volt bennem az ismeretlentől. Viszont kiterítettem a lapjaim. Válni akarok. Onnantól jött a szörnyűséges két hét, amelynek végére már attól is gyomorgörcsöm lett, ha egy légtérben voltunk. A szokásos kétségbeesett körök jöttek: Szeret, imád, velem, a gyerekekkel, nem érti, leszúrja, öngyilkos lesz. Végül lecsendesedett az egész. És Nándival a két hét alatt alig láttuk egymást, mégsem nézett könnyebb préda után….
Helló Világ! Avagy csapjunk a lecsóba…
2014 január 25. | Szerző: LénA
2013 December 19. Új időszámítás kezdődik, amire akkor épp nem is gondolok. Csak az jár a fejemben, hogy itt van, és olyan jó az illata, és úgy csókol, hogy magától lefelé indul a bugyim. De régen volt már ilyen élményben részem! Az agyam átvált, és alig sikerül leállítania, mert bizony máris vonszolnám be az ágyamba, csak hogy elvegyek tőle valamit, amitől jobban érzem magam, még ha csak egy kis időre is. Magasabb nálam, ő 180, én 162 centi, és olyan vékony, hogy jelen pillanatban komolyan előnyöm van vele szemben, már ami az erőviszonyokat illeti. Legalább háromszor hangzik el a “Ne“, és hamarosan visszavonul. Én meg ott maradok, és reszketek, miközben meglepve tapasztalom, miféle nagyon rég elfelejtett tűz gyúlt újra bennem. 31 éves múltam. Négy gyerekem van, egy romokban heverő házasságom, és a tükörből egy csillogó zöld szempár néz rám. Most kell megőrülni?
Tíz év, az idén, 2014-ben épp ennyi ideje, hogy a férjemmel megismerkedtünk. Hasonlóan indult, mint most, nagyjából a második randin az ágyban kötöttünk ki. Semmi beszélgetés, csak és kizárólag a szex. Az előző “partnerkapcsolatom” szintén erről szólt, de azt hiszem, el lehet nekem nézni, mert a nagy szerelem bizony szó szerint összetört, megalázott, és nem kívántam ezt a csodás érzést még egyszer megengedni magamnak, mert olyan nagyot sikerült benne csalódnom. A nagy szerelem egyetlen pozitív hozadéka a 14 éves nagylányom. Szóval maradt a “Tarzan akarja Jane-t, Jane akarja Tarzant” nagyszerű és bonyodalom, valamint érzelemmentes testi örömszerzés, és ez akkor nagyon elég is volt nekem.
Sokáig elég volt. A férjem sem szerettem úgy, ahogy a nagy könyvben meg van írva, barátnőm kérdésére (Szereted Gézát?) azt válaszoltam, az életemet szeretem mellette. Jött a lakásvásárlás, majd 9 hónapra rá az esküvő – Géza egyedül vett fel hitelt, de ez másik bejegyzés tárgya lesz – és 13 hónap múlva megérkezett az első közös gyerek. Már akkor is bajok voltak, ezt le lehet csekkolni a kismamanaplóból, amit akkoriban írtam. De, mint szerintem sokan, akik hasonló cipőt vettek fel, úgy gondoltam: Majd ha megszületik a kicsi, jobb lesz, kézzel foghatóbb, és megváltoznak a dolgok. Nem így történt. Két évvel később megszületett a fiam, akkor már azzal vigasztaltam magam: “ha akkor jó volt, legyen jó most is!” A régi munkahelyemen vártak vissza, így titokban azt terveztem, amint a fiam akkora lesz, válok. Nem bírom tovább, nem lehet így élni. A régi kellemes szeretkezések napi rutinná váltak, de tényleg minden napivá, szigorúan, mert ha nincs, akkor dühkitörések a kielégítetlen férj részéről. Akkoriban hálás voltam azért a havi öt napért, komolyan! A pohár az unokahúgom esküvőjén telt be, akkor majdnem tönkre vágta a bulit. És jött a szeptember, vele egy baleset. Miközben állandóan ment a veszekedés, hogy a “te hibád volt!”, egyszer csak benyögte, ehelyett hozzuk össze a következőt. Rábólintottam, de ennek lendületével mentem a nőgyógyászhoz, és írattam ki a fogamzásgátlót. Na, ki lett egyből terhes? Maradtunk továbbra is…
A mi házasságunk azért omlott össze, mert rossz alapra építettünk. Nem ismertük ki egymást, és mindketten úgy érezzük, sokat áldoztunk az egészért.
Folyt. Köv…
Álmodtam…
2014 január 31. | Szerző: LénA
Különleges fajta az ember. Sokan vagyunk úgy, hogy megérzünk, megjósolunk dolgokat, és bumm, azok meg is történnek.
Igazából beletörődni, és nem a világgá kürtölni, hogy gyerekek, képzeljétek mit tudok, na az a nem egyszerű. Kiforrasztani a hatodik érzékedet, kitanulni, hogyan erősítsd fel a meglévő alapot, lehetetlen. Sok ostobasággal találkoztam, így nem lesz belőlem szakképzett boszorkány. Igazából nem is mernék felelősséggel mások életében kutatni, és jósolgatni. Ha van örömhír, megosztom. Ha rossz hírem van, próbálok nem tudomást venni róla. Sajna azok is rendre bejöttek, ahogy tisztában voltam az unokahúgom kismamaságával, még az előtt, hogy pozitív lett volna a teszt. Tudtam és kész.
Amire viszont abszolút nem számítottam, hogy közel húsz év után fog belépni az életembe az a személy, akiről kamaszlányként álmodtam. Soha nem láttam az arcát, csak nagyon jó volt vele. Tudtunk beszélgetni, nevetni, és ma, miközben a kávét öntöttem ki Nándinak, megremegett a kezem. Mondott valamit, és nekem bevillant, hogy én ezt már egyszer átéltem. Róla álmodtam!
Persze lehet kuncogni, de ki ne képzelte volna el az első időkben, hogy majd milyen lesz Ő? Magas, erős legyen, de gyengéd, és tudja, mitől jó nekem, ne kelljen már mindent közölni vele. Többször is, mert elfelejti! Nos, Nándi ilyen. Tudja, mitől olvadok, legyen szó érintésről, vagy apró ajándékról. A kedvenc csokimmal lep meg, és szerelmes sms-t küld, én meg teljesen kész vagyok ezektől az apróságoktól. Megmasszíroz, pedig nem is kérem rá. És beszélgetünk. Nevetünk együtt, még akkor is, mikor épp az ölemben egy pillanattal azelőtt indította útnak a reménybeli gyereket, és ennek örömére a macska beleharap a lába ujjába. Az üvöltés után mondja, mi történt, és nevetünk, nevetünk percekig. Olyan csodálatosan boldog vagyok vele! A karja biztonságot ad, és én hosszú idő óta csak akkor nem álmodom, és alszom olyan mélyen, hogy a nyálam is kicsordul, ha ő ölel. Soha nem voltam ennyire tökéletes, mint vele, és ennyire nem voltam együtt senki mással. Fura dolog a szerelem. Pláne, hogy ez néha úgy érzem, több annál. Ez minden!
Gézának ennek fényében igaza van.: Én soha nem szerettem őt igazán. Tényleg soha nem éreztem úgy, hogy kiolvassa a gondolataimat, nem láttam a szemében megcsillanni valamit, amitől meg az én lábam gyengül el, és nem éreztem az sem, hogy szeret. Talán csak nem jól fejezte ki, de tényleg nem éreztem. Nándi… Ő más. Valahogy olyan egyszerű szeretni. mert ugyanazt teszi, amit én. Egy a szeretet nyelvünk, azt hiszem. És ettől olyan fantasztikus ez az egész. 🙂
Oldal ajánlása emailben
X